2.Fejezet

2.Fejezet

Mikor másnap felkelek, már senki nincs otthon. Nagyi minden nap önkéntes egy hajléktalanok számára létrejött ételosztásnál, apa dolgozik, anya pedig elvitte az öcsémet az óvodába.

Reggel arcot és fogat mosok, átöltöztem és lemegyek a konyhába. Kinyitom a hűtőt és látom, hogy nincsen tojás és tej. Na, remek. Mire anya visszajön a boltból is, addigra én már suliban leszek.

Aztán eszembe jutott, hogy tegnap este megkértem a nagyit, rakjon félre egy kis vacsit. Kiveszem a hűtőből a csirkeszeleteket, krumplit és tojásos mártást. Nem valami jó ízű. Ki van hűlve és frigóíze van. De nem halok éhen.

Mikor végre odaérek a sulihoz, veszek a büfében meggyes rolót és felmegyek a biológiaterembe.

- Szia, Dana.

- Szia.

Becsöngetnek és belép a terembe a biosztanár, Mrs Perez.

- Jó reggelt mindenkinek

Az óra nem volt valami érdekes. Csak arról beszélt a tanár nő, hogy miről fogunk tanulni az évben, és mindenkinek előadta, hogy már mindenkinek tanulnia kell, különben egyenként fog megbuktatni mindenkit.

Az óra utolsó végében bemondja a házit.

- Ne már, máris lecke? - kiabálja valaki a hátsó padsorból.

- Egyszerű lesz. Mert a tenger élővilágáról fogunk tanulni, jővő hétr kérek egy projektet. Kartonlapokra ragaszthattok képet és lábjegyzeteket, de mutassatok be egypár állatot, hogy hol élnek, a táplálkozásukat, de összességében csak jellemeznetek kell az óceánokat és a tengereket. Használhatjátok az idejárt diákok projekteit is.  - magyarázza a tanár nő.

- Egyedül kell csinálnunk? - emeli fel a kezét Dana.

- Csinálhatjátok egyedül, vagy választhattok magatoknak párt, hogy ketten csináljátok. Ha így lesztek, akkor döntsétek el, hogy kivel akartok lenni.

Mindenki forgolódni vagy beszélgetni kezd; a többiek próbálják eldönteni, hogy kivel legyenek. Dana Briant választja, úgyhogy úgy tűnik, én egyedül fogok dolgozni.

De valaki megböki a hátam.

Hátrakapom a fejem, és látom, hogy Zach épp most teszi vissza a ceruzáját a padra.

- Leszünk párban? - kérdezi.

- Aha. - mondom és visszafordulok. Ha már nem lehetek Danaval, legalább nem rám szakad az egész munka.

Mrs. Perez felírja a párokat egy papírra, hogy ne cserélgethessünk.

- És mikorra kell elkészülni?

Mikor a tanár nő válaszolhatna, kicsengetnek, így csak páran hallottuk, hogy csütörtökre kell.

A teremben beszélgetek Danaval, amikor Zach leül a mellettem lévő padba. - Mikor csináljuk a házit? - kérdezi.

- Nem tudom. Lehet a mozi után?

- Persze. - nem hiszem, hogy a kedd eseti házi dobja fel annyira, hanem, hogy elhúztam azt, hogy többet legyen velem.

Zach felállt és kiment a teremből Briannal.

- Miért érdeklődik irántam? - fordulok megint Danahoz.

-Mi?

- Hát. Egész nyáron levegőnek nézett. Erre most...

Dana gondolkozott, majd rájött, hogy kiről beszélek, aztán megvonta a vállát.

- Szerintem neki is feltűnt, hogy megváltoztál idén.

Éreztem, hogy elmosolyodok. Úgy tűnik, jó irányba haladok, hogy továbblépjek, és ez eddig nem csak Dananak tűnt fel. A végén talán még Briannal is újra jó barátok leszünk.                   Hazaérve kerítek elő pár darab kartonlapot és kiteszem az íróasztalra, hogy ne este kelljen keresni. Nagyi kölcsönadott 5 darabot a havi "A tenger élővilága" magazinjából (fogalmam sincs, miért olvas ilyeneket), hogy azokból vágjunk ki képeket.

- Hova mész? - szólal meg valaki mögöttem.

Riadtan hátrakapom a fejem, és lassan kifújom a levegőt, amikor látom, hogy csak Amy az.

- Hova mész? - ismétli.

- Miért érdekel? - kérdezek vissza.

Megvonja a vállát, amikor Susan is felbukkan pont mellette.

- Randija van. - mondja magabiztos mosollyal.

- Honnan tudod? - háborodok fel, bár jól tudtam, hogy honnan tudja, hisz biztos hallgatózz.

- Na végre! - virul fel Amy. - Ideje volt, hogy kezdj végre magaddal valamit és ne a szobádba legyél bezárkózva, mint egy nyomorult.

- Az eszetekbe se jutott, hogy  esetleg miattatok lettem ilyen nyomorult? - vágtam nekik oda és tovább kutakodok a szekrényemben a megfelelő ruha után kutatva.

- Miért mi vagyunk a hibásak? Ezt kikérem magamnak! - mondja Amy, aki már ott áll a szekrényem mellett, egy lépésre tőlem.

- Hiszen ti tűntök el és bukkantok fel állandóan! - most már szembe fordulok velük és dühösen Susan szemébe nézek.

- De azt hiszed, hogy mi is ezt akarjuk?

. Miért, nem?

- Persze, hogy nem. Jó pár túlvilági itt él köztetek, lát és hall titeket, csak az a baj veled, hogy nálad ez fordítva is igaz. - mondja a teljes igazságot, én meg csak meghökkenve álltam. Mindvégig azt hittem, hogy ők hárman akarják, hogy én lássam őket, ezért történik ez de ha nem így van, akkor tényleg velem van a baj. Hiszen fogadni mernék, hogy nem sok ember látja a halott rokonait.

- Akkor mi van velem? - szólalok meg, bár a hangom rekedt.

- Nem tudom. - vonja meg a vállát Amy. - Mi csak itt vagyunk köztetek, ahogy azelőtt. De biztos, hogy nem mindennapi képességed van.

- Kihagytad azt a szót, hogy bizarr. - vágom rá.